Dúl a szörnyű forgalom, és már alig bírom.
Pár jó haver vár rám, de nem is látnak tán.
Most az utca pont olyan, mint egy áradó folyam.
Már egy perc választ csak el, de várakoznom kell.
Egyszer majd átmegyek, de most csak várom,
Egyre csak várom, hogy az utcán mikor érek
A túloldalra végre át.
Hé, várjatok rám, itt vagyok már!
De a forgalom nem szűnik most még.
Várjatok rám, itt vagyok már!
Most a zaj az égig ér, de messze még a cél.
Nincs egy percig sem szünet, itt mindenki siet.
Kell a megnyugtató rend, és végre egy kis csend.
Így nem érek soha át, s ezt nem bírom tovább.
Egyszer majd átmegyek, de most csak várom,
Egyre csak várom, hogy az utcán mikor érek
A túloldalra végre át.
Hé, várjatok rám, itt vagyok már!
De a forgalom nem szűnik most még.
Várjatok rám, itt vagyok már!
Kényes porcelán és itt áll a zongorán
Egy fényes, régi, régi, régi lámpa.
Talpán zöld betűk: „Én vagyok a fény, a tűz,
Hogy láss az éjszakában”.
Petróleumlámpa
Milyen szép a lángja! Áááá
Kémlelt éjeket, sok lepkét megégetett
És tűrt sok, sok hazugságot.
Száz év rálépett, ismeri az életet
És érti a nagyvilágot.
Petróleumlámpa
Milyen szép a lángja! Áááá
Petróleumlámpa
Milyen szép a lángja! Áááá
Kislány, ha itt jársz, árnyékod kék óriás
Megnéz és elvarázsol.
Bámulsz, hogy mi van, nézel, mint a moziban
És két, szép szemedben táncol.
Petróleumlámpa
Milyen szép a lángja! Áááá
Nyár éjjel a lányok olyan mások.
Nyár éjjel a lányok olyan mások.
Én már régóta érzem, hogy itt titok van.
Miért kell ahhoz nyárnak lenni, hogy benne legyek a jóban?
Már csak azt kéne tudni, hogy ez mitől van?
Mikor jönnek a forró nyári esték, miért lesz más a lényeg?
Nyár éjjel a lányok olyan mások, oly vadak az álmok.
Nyár éjjel a lányok olyan mások, csak szépeket látok.
Télen hetekig vártam, nem figyelt rám.
Mindent bedobtam, amit csak kell, mégis egyedül fáztam.
Most meg könnyen meg minden, mert végre itt a nyár.
Lassan szétmegyek, akkor sem értem, mi ez a változás?
Nyár éjjel a lányok olyan mások.
Nyár éjjel a lányok olyan mások.
Rájövök, ha kell, megfejtem, ha kell. Tűz a nap, vakít a nap.
Megtudom, ha kell, meglesem, ha kell. Tűz a nap, vakít a nap.
Nyár éjjel a lányok olyan mások.
Nyár éjjel a lányok olyan mások.
Most már nem érdekel, miért mentél el tőlem.
Napokig vártam rád, de hiába minden.
Holnap már nem leszek, mert elmegyek majd mással.
Számon sem kérheted, mert meg sem találsz.
Nem veszlek észre, ha szembe jössz az utcán.
Az sem érdekel, ha éppen ettől buksz rám.
Hé, most hív a szabadság
És nem gondolok rád.
Hé, most jobb így nélküled.
Valaki jön majd helyetted.
Holnaptól azt tehetsz, mait legjobban szeretnél.
Azzal sem bántanál, ha akárkivel szédelegnél.
Most már nem izgat az, hogy mi történik nálad,
Mert te eltépted a legutolsó szálat.
Hé, most hív a szabadság
És nem gondolok rád.
Hé, most jobb így nélküled.
Valaki jön majd helyetted.
Hiába várod, nem lesz úgy,
Hogy utánad járok.
Nem kínoznak álmok.
Már elmúlt, és többé
Nem gondolok rád.
Hé, most hív a szabadság
És nem gondolok rád.
Hé, most jobb így nélküled.
Valaki jön majd helyetted.
Pici gyertya fényét viszem el neked.
Ez lesz az első karácsony Veled.
Sűrűn hull a hó, én hozzád indulok,
S a tiszta hóba egy szívet rajzolok.
Most minden más, ez az éjjel csak a miénk.
Ma minden úgy lesz majd, ahogy szeretnénk.
Oly régen vártuk, hogy együtt legyünk
És most az ajándék, mi egymásnak leszünk.
Séta a parkban karácsony éjjel.
Hópelyhek szállnak ránk.
Csengettyűszóra nyílik egy ajtó,
Kettőnkre vár.
Millió kis szikra hullik szerte-szét.
A csillagszóró lassan végigég.
Ünnepi csend van, a szív gyorsan dobog.
Ez most már olyan jó, hogy ébren álmodom.
Séta a parkban karácsony éjjel.
Hópelyhek szállnak ránk.
Csengettyűszóra nyílik egy ajtó,
Kettőnkre vár.
Egész biztos, soká megmarad a hó.
A szív, mit rajzoltam még látható.
Reggel ragyogott egy díszen a neved.
Így múlt el az első ünnep Veled.
Értsd meg, vágyom rád, még rád, csak rád!
Értsd meg, vágyom rád, még rád, csak rád!
Mára már megbántam a tegnapot.
Tudom, hogy megbántottalak.
A féltékenység picit elkapott,
Mert nagyon soká vártalak.
Mit tegyek, mit tegyek? Nem jó ez így.
Jól jönne egy kis biztatás!
Mit tegyek, mit tegyek, hogy figyelj rám?
Fáraszt a parkolás.
Olyan vagy nekem, mint a szélvihar:
Az is csak jön, és mindent felkavar.
Értsd meg, vágyom rád, még rád, csak rád!
Értsd meg, vágyom rád!
Milyen jó lenne, ha tudnád!
Értsd meg, vágyom rád, még rád, csak rád!
Értsd meg, vágyom rád!
A fejem már egy kicsit szédül.
Forgatsz az ujjaid között.
Úgy érzem, ettől az egésztől
Egyszer még meg is őrülök.
Ha ezt egy süket falnak mondanám,
Kapaszkodj meg, még hallgatna is rám!
Értsd meg, vágyom rád, még rád, csak rád!
Értsd meg, vágyom rád!
Milyen jó lenne, ha tudnád!
Értsd meg, vágyom rád, még rád, csak rád!
Értsd meg, vágyom rád!
Mit tegyek, mit tegyek, hogy figyelj rám?
Mit tegyek, mit tegyek?
Mit tegyek, mit tegyek? Tépem a szám.
Mondd! Miért nem hallgatsz rám?
Értsd meg, vágyom rád, még rád, csak rád!
Értsd meg, vágyom rád!
Milyen jó lenne, ha tudnád!
Értsd meg, vágyom rád, még rád, csak rád!
Értsd meg, vágyom rád!
Hív az út.
El kell most indulnom, mert kék az ég.
Vár egy hely,
Tán kissé messze és zúg a szél.
Mindegy merre van a cél,
Menni kell. Hív már az éj.
Nem vár sehol levél.
A gépem jár, mennem kell.
Nem fontos, hogy merre járok.
Száguldás a nyárban, egy hűvös éjszakában.
Mindegy most, hogy merre hajt az ismeretlen vágy.
Álmaimban láttam, és mindig erre vágytam:
Száguldás!
Új élmény,
Izgalmas érzés vár rám talán.
Mennem kell,
Mert hajt az ösztönöm az új után.
Kissé sejtelmes az út.
Csillagfény ömlik rám.
Csak a motor hangja zúg-
A gépem jár, tépek, mert előttem
Az üres pálya áll.
Száguldás a nyárban, egy hűvös éjszakában.
Mindegy most, hogy merre hajt az ismeretlen vágy.
Álmaimban láttam, és mindig erre vágytam:
Száguldás!
Feljön a hold, és ő is csak engem lát.
Sápadt a fény, nem bánt már.
Száguldás a nyárban, egy hűvös éjszakában.
Mindegy most, hogy merre hajt az ismeretlen vágy.
Álmaimban láttam, és mindig erre vágytam:
Száguldás!
Átvirrasztott, fáradt éjszakán,
A szemem ég és oly száraz a szám.
Az első napsugár emlékedre száll,
De te rég elmentél már.
Itt maradt a párnán illatod.
Nem is alszom, mégis álmodom.
De az álmon túl, hol a filmünk véget ér,
Már egyedül állsz, és én nem értem.
Érted nyúl kezem, mégsem érlek el.
Olyan lassan fogom fel.
Sohase volt, szédítő, furcsa látomás.
Nélküle szürke most az éj.
Fekete folt, elhagyott régi állomás.
Eltűnik lassan majd e kép.
Miért nem vittél tőlem mindent el?
Neked ez miért jó, hogyha emlékeznem kell?
Könnyebb lenne már, ha nem rakosgatnám,
Amit nálam itt hagytál.
Sohase volt, szédítő, furcsa látomás.
Nélküle szürke most az éj.
Fekete folt, elhagyott régi állomás.
Eltűnik lassan majd e kép.
Jégeső esett az úton,
De sajnos én voltam az út.
A napsugár felszárít minden foltot
És újra tiszta lesz az ég.
Sohase volt, szédítő, furcsa látomás.
Nélküle szürke most az éj.
Fekete folt, elhagyott régi állomás.
Eltűnik lassan majd e kép.
Mondja el már valahogy szépen, doktor úr,
Mit vegyek be, ha éhes vagyok?
Az étvágyam jó, de enni sajnos nem tudok.
Szegény vagyok cudarul.
Nagy fájdalom kínozza a zsebeimet,
Ott lehet a fő baj.
Azt mondja az orvos is, hogy eddig ilyet
Nem tapasztalt.
A divat terén ugyanígy állok sajnos már.
Csak bámulom a kirakatot.
Az összes ruhám egészen csontig elkopott,
És ez nekem nagyon fáj.
Nem tudom, hogy hova nyúljak én.
Nagy fájdalom kínozza a zsebeimet,
Ott lehet a fő baj.
Azt mondja az orvos is, hogy eddig ilyet
Nem tapasztalt.
Nagy fájdalom kínozza a zsebeimet,
Azt mondja az orvos is, hogy eddig ilyet
Nem tapasztalt.
Nagy fájdalom kínozza a zsebeimet,
Ott lehet a fő, fő baj, baj.
Azt mondja az orvos is, hogy eddig ilyet
Nem tapasztalt.
Állj! Figyelj rám.
Megint itt vagy velem hát,
És szemedben ez a csillogás
Nekem biztatás, nagy csábítás.
Nem nagydolog.
Lehet, hogy bolond vagyok,
Mert azt hiszem, hogy enyém vagy,
S ez a pillanat mindig így marad.
Szólj, ha menned kell.
Ne félj, nem tartalak fel.
Kicsit fájni fog, ez nem titok,
De térden állni nem fogok.
Most rajtad múlik, hogy mit csinálsz,
Hogy itt maradsz, vagy hogy odébb állsz.
Ha hiányzom, majd hozzám úgyis visszatalálsz.
Ha erre jársz, majd megtalálsz.
Játszd el azt, hogy szeretsz még.
Játszd el, hogy a tested ég.
Játszd el azt, hogy jó neked,
A föld alattad is majd megremeg.
Játszd el azt, hogy hiányzom,
Ezt újra tiszta szívből kívánom.
Játszd el azt, hogy úgy szeretsz.
Most jéghideg, óh, nem lehetsz hozzám,
Mert belehalok!
Most játszod a büszkét, de ismerlek már.
Forró tested csak egy jelre vár.
S ha álarcod majd eldobod, mikor feljönnek a csillagok
Együtt leszünk majd boldogok.
Ha úgy gondolod, hát itt vagyok.