C’est la vie! C’est la vie!
Neked „jó” munkád van,
Igaz dolgoztatnak éjjel-nappal.
Hatkor kelsz, estig hajtasz.
Mégis úgy érzed, hogy ugyanott tartasz.
Valamire vágysz, valakire vágysz.
És még nem tudod, ki az, aki kell, mi az, ami kell.
Csak egyet mondhatok:
Neked, aki jó, neked, ami jó, nehéz lesz azt megkapnod.
Készülj fel!
C’est la vie! C’est la vie!
Mert sajnos ilyen az élet!
C’est la vie! C’est la vie!
Mert látod ilyen az élet!
Van egy lány, aki tetszik
De Ő mással jár és veled csak játszik.
Senkid nincs hetek óta,
Fel vagy töltve, mint egy óriás bomba.
Valamire vágysz, valakire vágysz.
És még nem tudod, ki az, aki kell, mi az, ami kell.
Csak egyet mondhatok:
Neked, aki jó, neked, ami jó, nehéz lesz azt megkapnod.
Készülj fel!
C’est la vie! C’est la vie!
Mert sajnos ilyen az élet!
C’est la vie! C’est la vie!
Mert látod ilyen az élet!
Gondold el, mi is a lényeg.
Ne vedd túl komolyan magad, óh kérlek!
Hallgass rám! Van egy titkom.
Látod, rossz kedvemben mindig ezt mondom:
C’est la vie!
Mert sajnos ilyen az élet!
C’est la vie! C’est la vie!
Mert látod ilyen az élet!
Valahova vágytam, és évek múltak el.
Tudom, odaértem, de most mégsem érdekel.
Fura ez az érzés, de mégis jó nagyon.
Becsukom az ajtót, és a múltat itt hagyom.
Nekem épp elég a mézízű bor,
És hogy este mellém bújsz.
Nekem épp elég, hogy vársz valahol,
És viszel magaddal, és nekünk szól a dal:
Dudududududu
Valahova vágytam, kerestem sok csodát,
De mikor odaértem, már mentem is tovább.
Teljesült az álmom, de tudtam, túl kevés.
Amikor a végén úgy fájt az ébredés.
Nekem épp elég a mézízű bor,
És hogy este mellém bújsz.
Nekem épp elég, hogy vársz valahol,
És viszel magaddal, és nekünk szól a dal:
Dudududududu
Élünk és nem látunk a vágyainknál tovább.
Hidd el, hogy többet ígér a világ!
Néhány napja kezdődött minden,
Mikor megláttalak a mozi előtt.
Azóta a föld felett járok
És csak repülök én a felhők között.
Azt hiszem ez a szerelem,
De lehet, hogy csak múló vágy.
Te kellesz nekem!
Árva a szívem, ha nem vagy mellettem.
Jól vagyok, minden rendben.
Fiatal a vérem.
Hajt feléd minden percben
Te vagy most a mindenem.
Először azt hittem, hogy álom,
Mikor reggel veled ébredtem fel.
Azóta csak keringek körbe,
Mint egy hülye gyerek. Úgy megőrjítesz!
Azt hiszem ez a szerelem,
De lehet, hogy csak múló vágy.
Te kellesz nekem!
Árva a szívem, ha nem vagy mellettem.
Jól vagyok, minden rendben.
Fiatal a vérem.
Hajt feléd minden percben
Te vagy most a mindenem.
Jól vagyok, minden rendben.
Fiatal a szívem.
Hajt feléd minden percben
Te vagy most a mindenem.
Ezer év is rövid volna,
Veled minden idő olyan kevés.
Szeretném, ha örökre szólna
S ez a kicsi remény most csak a miénk.
Talált tárgy, ez vagyok én.
Itt fekszem csendben a polc legtetején.
Nem jönnek értem,
Pedig már nagyon-nagyon szeretném.
Lassan belep a por.
Őszintén megmondom, hogy nem esik jól,
És nem is értem,
Hogy miért nincs olyan, aki hiányol.
Nem tudom beérni ennyivel.
Valaki fedezzen végre fel!
Váratlan vendég
Vagyok a földön, ez jól látható
Bármerre mennék
Csak sodor a víz, mégis áll a hajó.
Váratlan vendég
Senki se hívott, de épp ez a jó
Ha újból születnék
Kezdeném újra, mert ilyen egy átutazó.
Bohóc is lehetnék,
De ehhez másban több a tehetség.
Nekem még számít,
Hogy röhög vagy kiröhög a közönség.
Lehetnék világsztár
Akiért minden ember sorban áll.
Igazi művész,
Vagy legalább olyan, aki úgy csinál.
Nem tudom beérni ennyivel.
Valaki fedezzen végre fel!
Váratlan vendég
Vagyok a földön, ez jól látható
Bármerre mennék
Csak sodor a víz, mégis áll a hajó.
Váratlan vendég
Senki se hívott, de épp ez a jó
Ha újból születnék
Kezdeném újra, mert ilyen egy átutazó.
Háromnegyed hét, megy az idő.
Hűha, de szorít ez a cipő!
Ezt a zoknimat nem szeretem.
Azt se tudom, hogy hova tettem el a fejem.
Hét van lassan, és kitör a frász.
Mert a frizurám egy kicsit gáz.
Látom magam, és ez nagyon letör.
Nem értem, miért nem képes hazudni ma a tükör.
Nincs remény! Pont olyan vagyok én,
Mint az úr az űrből.
Furcsa lény vagyok és ez a tény
Engem felőröl.
Nincs remény! Pont olyan vagyok én,
Mint az úr az űrből.
Furcsa lény vagyok és ez a tény
Engem felőröl.
Háromnegyed nyolc van, amikor
Hirtelen kifogy a dezodor.
Nem is csodálkozom ezek után
Nagyon azon, hogy fogkrémmintás lesz a ruhám.
Nyolckor odalent a betonon
Az autóm valahogy majd betolom.
Érzem, hogy ez a nap sem az enyém.
Lehet, hogy újra kéne kezdeni az elején.
Nincs remény! Pont olyan vagyok én,
Mint az úr az űrből.
Furcsa lény vagyok és ez a tény
Engem felőröl.
Nincs remény! Pont olyan vagyok én,
Mint az úr az űrből.
Furcsa lény vagyok és ez a tény
Engem felőröl.
Ki tudja miért, miért ver a sors?
Hogy kerül az orrom alá mindig a bors?
Hogy lehetek én pont az a lény,
Akinek a szerepe ennyire szerény?
Néha-néha nem tudom, ki lehet
Az, akit látok a tükörben.
Magamtól kaptam a szerepet.
Talán csak játszom, de talán nem.
Nézem, ahogy csendesen nevetek.
Mosolyog rám a tükörkép.
Pedig ha tudnám, hogy mi jöhet,
Lehet, hogy sírni szeretnék.
Ne mondd meg nekem azt, hogy ki vagyok én!
Talán megtudom a végén.
Szállj be, elviszlek magammal!
Holnap indulunk, az élet vár.
Hagyd a múltat, mert a hajnal
Már úton talál.
Eltalálom néha a szavakat.
S van, hogy egy szó engem talál el.
Lehet, hogy egy mondat kimarad.
A sorok közt olvasni kell.
Tisztán tartott lelkem egy kirakat.
Akárki néz be, engem lát.
Van benne néhány jó darab.
A többit régen eladták.
Ne mondd meg nekem azt, hogy ki vagyok én!
Talán megtudom a végén.
Szállj be, elviszlek magammal!
Holnap indulunk, az élet vár.
Hagyd a múltat, mert a hajnal
Már úton talál.
Holnap indulunk már.
Ne nézz vissza, itt minden rád vár.
A múlt, ami volt, felejtsd el!
Lépj tovább!
Eljött az éjjel s újra elindul
A csata, ami köztünk régen dúl.
Egy újabb menet és eldől, hogy ki is az úr.
Kifáraszt teljesen és támad még.
Sarokba szorít, neki sosem elég.
Izzadok rendesen, de nincsen segítség.
Keményen küzdök, állom még a sarat.
Megrogytam kicsit az erőm lassan lankad.
Megadom magam, két vállamra fekszem.
Nem bírom tovább, így is jó lesz érzem.
Tudom, hogy szeret, szívja a vérem.
Harmadik menet, nekem már végem.
Kész vagyok nagyon, pihenni volna jó!
Tudom, nem nyerek, majd vesztek szépen.
Harmadik menet, dobol a szívem.
Nekem most elég, pihenni volna jó!
Régen várom azt, hogy szóljon a gong.
Kikapok megint, mindegy, semmi gond.
Fel sosem adom, mert edzeni nagyon jó.
Keményen küzdök, állom még a sarat.
Megrogytam kicsit az erőm lassan lankad.
Megadom magam, két vállamra fekszem.
Nem bírom tovább, így is jó lesz érzem.
Tudom, hogy szeret, szívja a vérem.
Harmadik menet, nekem már végem.
Kész vagyok nagyon, pihenni volna jó!
Tudom, nem nyerek, majd vesztek szépen.
Harmadik menet, dobol a szívem.
Nekem most elég, pihenni volna jó!
Boldog szülinapot !
Újra itt a nagy nap, mikor világra jöttél.
Minden évben megtalál majd, hiába szöknél.
Te vagy ma a főszereplő, a színpad is tiéd.
Ünnepel most mindenki s vár az ajándék.
Minden évben egyre több a gyertya a tortán,
De úgy érzed még gyerek vagy és ezer kaland vár.
Sok barátod eljött ma és téged köszönt majd.
Pezsgővel koccints hát, és énekeld a dalt!
Kívánunk még száz ilyen meghitt szép napot!
Hosszú életet, s kívánunk
Boldog szülinapot !
Mélyülnek a ráncok is, a hajad sem dús már.
Elmerengsz egy pillanatra az idő múlásán.
Felejts el most mindent és csak érezd magad jól!
Énekelj hát velünk együtt, amíg a zene szól!
Kívánunk még száz ilyen meghitt szép napot!
Hosszú életet, s kívánunk
Boldog szülinapot !
Lehet, hogy igazán nagyon jó
Vagy, de ez nem elég.
Van hozzád sok ezer hasonló.
Túl nagy a tét.
Ne hidd, hogy egyedül lehetsz úr
Fent a hegy tetején.
Tudod, az első helyért túl
Nagy az igény.
Olyan régen tart a verseny.
Ki tudja már, hogy miért jó!?
Te csak hagyd, hogy valaki nyerjen!
Gyere és élvezd a percet!
Soha ne mondd ki azt a szót, hogy holnap!
Ha van egy jó napod, el ne engedd!
Ha másnak adod, elolvad.
Élvezd a percet!
Soha ne mondd ki azt a szót, hogy holnap!
Ha van egy jó napod, el ne engedd!
Ha másnak adod, elolvad.
Nem lehet tied a dicsőség
Bárhogy is vigyorogsz.
Valaki azt mondta nagyon rég,
Hogy ilyen a boksz.
Olyan régen tart a verseny.
Ki tudja már, hogy miért jó!?
Te csak hagyd, hogy valaki nyerjen!
Gyere és élvezd a percet!
Soha ne mondd ki azt a szót, hogy holnap!
Ha van egy jó napod, el ne engedd!
Ha másnak adod, elolvad.
Élvezd a percet!
Soha ne mondd ki azt a szót, hogy holnap!
Ha van egy jó napod, el ne engedd!
Ha másnak adod, elolvad.
Rohan az életed és rohan az út.
Elmarad mögötted lassan a múlt.
Nem tudod biztosan, hogy hova is mész,
De úgyis észreveszed, ha odaérsz.
A lényeg, hogy te vagy az első.
Mikor a többiek fékeznek,
Akkor is tövig nyomod a gázt.
Mióta tudod:
Mindig az a jó fiú, aki nyer.
Hát jól teszed, ha megteszed, amit kell.
Hidd el, hogy csak így lehet ez a hely
A végén valami Amerika.
Lehet, hogy te vagy, akit kedvel az ég.
Azt hiszed önmagában ez is elég.
Pedig az ösztönöd is kell ide majd,
És az a tűz, ami mindig is hajt,
Hogy érezd: te vagy az első.
Mikor a többiek fékeznek,
Akkor is tövig nyomod a gázt.
Mióta tudod:
Mindig az a jó fiú, aki nyer.
Hát jól teszed, ha megteszed, amit kell.
Hidd el, hogy csak így lehet ez a hely
A végén valami Amerika.
Álmodozva éltünk, ahogy bárki más.
De felnőttünk, és itt vagyunk. Jön egy újabb állomás.
Nincs több játék már, de mégis jó ez így.
Előttünk az ajtó tárva-nyitva áll.
Visszamenni nem tudnál, a tegnap messze jár.
Lépned kell, és már senki nem segít.
Gyere, várnak minket!
Jöttünk, láttunk, itt vagyunk.
A világ ránk figyel.
Nem hasonlít senki ránk
Se távol, se közel.
Jöttünk, láttunk, álmodunk,
És nem megyünk tovább.
Majd megtudod, hogy miért vagyunk
Mi Hanta Palánták.
Rád talál a válasz, hogyha itt leszel.
És száz kalandos pillanat, amit nem felejtesz el.
Együtt éljük át a rosszat és a jót.
És ha majd a végén te is színre lépsz,
Elhiszed, hogy nem számít csak is az, hogy mennyit érsz.
Megszólalt a gong, kezdjük hát a show-t.
Gyere, várnak minket!
Jöttünk, láttunk, itt vagyunk.
A világ ünnepel.
Nem hasonlít senki ránk
Se távol, se közel.
Jöttünk, láttunk, álmodunk,
És nem megyünk tovább.
Majd megtudod, hogy miért vagyunk
Mi Hanta Palánták.
Ne fuss el! Ne menj el!
Ne menj még! Most nőttünk csak fel.
Száz kaland vár még rád és rám.